A kismamák változatos táplálkozási szokásaik mellett ma már döntő többségük nagy hangsúlyt fordít az egészséges étrendre. Ennek ellenére a terhesség fiziológiásan egy csökkent inzulin érzékenységgel járó állapot, ezért szükség van a terhesség során kialakuló szénhidrátanyagcsere-zavarok szűrésére, az érintett asszonyok kiemelésére és kezelésére. Irodalmi adatok alapján a terhességi cukorbetegség mind az anya mind a magzat részére fokozott kockázatot jelent, mely a megfelelő kezeléssel a normál terhesség kockázatára csökkenthető.  A gestációs diabétesz szövődményei lehetnek a magzat szempontjából a magzati túlnövekedés a szülést követően alacsony vércukorszint kialakulása, a szülést követő órákban esetegesen fellépő alkalmazkodási zavar, szülési sérülések elszenvedése, anyai szempontból a terhességi magas vérnyomás, a preeklampszia és a császármetszés gyakoriságának növekedése.

A terhességi cukorbetegségről, a magzatra és az anyára gyakorolt hatásáról, és a kezelési lehetőségekről dr. Tänczer Tímea Ágnes, a Budai Endokrinközpont diabetológusa van a segítségünkre.

 

Terhesség és cukorbetegség

A terhesség alatt felismert cukorbetegség esetén gesztációs (terhességi) cukorbetegségről beszélünk, mely magába foglalja a terhesség alatt kialakuló, valamint a korábban is fennálló, de csak terhesség során felismert cukorbetegséget. A terhességi cukorbetegség (GDM) oka abban keresendő, hogy a várandósság ideje alatt a szervezetben élettani körülmények között fokozódó inzulin rezisztencia alakul ki. Ennek  részben az az oka, hogy a méhlepény olyan anyagokat termel, melyek csökkentik a szervet inzulin érzékenységét. A kismama szervezete a csökkent inzulin érzékenységre fokozott inzulin termeléssel válaszol, amennyiben ez már nem elégséges az anyai vércukorszint megemelkedik, és terhességi cukorbetegség jön létre. A GDM kialakulásának kockázatát fokozza, az anyai túlsúly, a polycystás ovarium szindróma, a magasabb anyai életkor, korábbi szénhidrátanyagcsere zavar, terhelő szülészeti kórelőzmény (halvaszülés, koraszülés, nagy születési súlyú gyermek), a cukorbetegség fennállása az elsőfokú rokonok között, az alacsony D- vitamin szint.

Dr. Tänczer Tímea Ágnes, a Budai Endokrinközpont diabetológusa elmondta, hogy a terhességi cukorbetegség a magzatot is veszélyezteti. Az anyai inzulin nem jut át a placentán, a vércukor azonban természetesen igen.  Az anya megnövekedett vércukorszintje hatására a magzat inzulin termelése fokozódik, amely növekedési hormon szerű hatásra révén magzati túlnövekedést eredményezhet. A magas vércukorszint ezen kívül a lepényi keringést is károsítja, úgynevezett lepényelégtelenség léphet fel, mely oxigénhiányt és a tápanyag ellátottság romlását eredményezheti.

A magzati emelkedett inzulin szint hatására a szülést követő órákban kórosan alacsony vércukor szint, alkalmazkodási zavar alakulhat ki.

 

Felismerés és kezelés

A terhességi cukorbetegséget – a fent említett fokozott terhességi kockázat miatt – kötelezően szűrik, a terhesség 24-28. hetében 75 g glukózzal végzett orális glukóz terheléssel. A fokozott kockázatú kismamák terhelését korábban már a 16-18. terhességi héten célszerű elvégezni. Amennyiben a laborvizsgálatok alapján GDM igazolható, úgy a szülész kollégák a terhességi cukorbetegség kezelésében is jártas diabetológushoz irányítják a kismamákat. Ha a megfelelő diétás kezelés ellenére a vércukorértékek meghaladják a kívánt célértékeket, akkor inzulin kezelés bevezetése indokolt. A GDM-es asszonyok gondozása a nőgyógyász és a diabetológus kollégák közös feladata. A kezelés során, az anyagcsere helyzet követésében nagyszerepet kap a rendszeres labor kontroll mellett a naponta több alkalommal végzett vércukor önellenőrzés is.  Az anyák gondozása a szülés után nem ér véget, irodalmi adatok alapján a korábban GDM –es asszonyok közel 50%-ánál, későbbiekben szénhidrátanyagcsere-zavar alakul ki, ezért igen fontos a szülést követően 6-8 héttel, de legkésőbb 6 hónappal, majd 1-2 évente az orális cukorterhelés (OGTT) ismételt elvégzése, a kialakuló szénhidrátanyagcsere-zavarok korai felismerése és kezelése.

 

Terhesség és diabétesz

Ha a szénhidrátanyagcsere zavar, már terhesség előtt is fennáll, akkor pregesztációs diabéteszről beszélünk. Ebben az esetben már prekoncepcionálisan elkezdjük a terhességet óhajtó asszonyok gondozását. A fogantatás előtt az anyagcsere és az egyéb paraméterek, testsúly, vérnyomás optimalizálása szükséges, hogy mind a terhességi, mind a szülési szövődményeket csökkentsük. . Az anyagcsere normalizálást célszerű, a terhesség alatt is használható gyógyszerekkel elérni. Amennyiben a szénhidrátanyagcserét jellemző HbA1c 7 % alatt van a terhességi startjel megadható, ennek eléréséig a fogamzásgáltás továbbra is tanácsolt.

Amennyiben a szénhidrátanyagcsere zavar a terhesség alatt kerül felismerésre gesztációs diabéteszről beszélünk. Ennek diagnózisa rutinszerűen a terhességi 24-28. hetében elvégzett vércukor terheléssel történik. Ha ezt megelőzően az első trimeszterben magasabb éhomi vércukor szint kerül felismerésre, eredményétől függően ez már jelezhet diabéteszt.

Amennyiben a vércukor terhelés ( OGTT 75gramm glukóz) eredménye kóros tartományba esik, éhomi vércukor ≥5,6mmol/l, vagy 120 perces érték ≥7,8 mmol/l a terhességi diabétesz diagnózisa kimondható.

Fontos a cukorterhelésre vonatkozó szabályok pontos betartása a terhelés során.

Az első lépésben életmód kezelés, dietoterápia kerül bevezetésre, rendszeres vércukor önellenőrzés mellett, amennyiben a mért értékek, labor vizsgálattal megerősítve a célértket meghaladják inzulin kezelés bevezetése lesz szükséges.

A terhességi diabétsz leggyakrabban átmeneti állapot, a szülést követően a kismamák reklasszifikálása szükséges. A szülést követően 6 hónappal kegkésőbb szükséges az ismétel OGTT elvégzése, tartósan fennálló diabétesz, vagy prediabétesz igazolására.

Továbbaikban is célszerű 1-3 évente  az asszonyok ellenőrző vizsgálata, irodalmi adatiok alapján ugyanis a terhességet 15 évvel követően 50% a szénhidátanyagcsere zavarok kialakulásanak gyakorisága.